Fotó: Bach Máté
Vissza
  • 2020.11.23
  • MeseCentrum

Merre tart a vizuális narráció?

A narrációkutatás és a történetmesélés értelmezése.

Ugyanaz a sztori? 
Mesés történeteinknek, így a legismertebb népmeséknek is számos értelmezése lehetséges. Akár az illusztrációkon keresztül is megmutatkozhatnak a befogadás csapásirányai. Ez pontosan látszik akkor, amikor különböző illusztrátorok dolgoznak ugyanazzal az ismert, archetipikus szöveggel, mint ahogy ez történt a Csimota Kiadó Design-könyv sorozatának munkálatai során is. Nem véletlenül tekintünk ma erre a 2006-os sorozatra a magyar illusztrációtörténet egyik fordulópontjaként, hiszen a vizuális történetmesélés, a látvány „szövegszerűségének” komolyan vétele tette lehetővé a kísérletet.
Meselexikon Bach Máté-01
Bach Máté
Öt klasszikus mese (Piroska és a farkas, A három kismalac, Hófehérke és a hét törpe, Csizmás kandúr, Csipkerózsika) öt-öt grafikus képi világában íródott újra – szöveg nélkül, csak a borítón szereplő címmel, egymástól teljesen eltérő vizuális elbeszélésben. Kiderült: a magyar gyerekek is képesek szövegként olvasni a különféle vizuális jelrendszereket. 
A vizuális narráció az elmúlt évek gyerekkönyv-illusztrációiban továbbfejlődött, és két nagy tendencia alakult ki. Az egyik a képek fokozatos térhódítása, akár a szöveg rovására; a másik az önértékű, a szöveggel egyenrangú képi elbeszéléseké. Ezek az irányok az eddig kevéssé keresett (piacképtelen) művészkönyvek, az autonóm könyvtárgyak felé mutatnak.

Miért mondunk egyáltalán történeteket?

A narrációkutatás számos iskolája ad erre különböző válaszokat. Mivel a mesemondást is a történetmondás részének tekintjük, érdemes áttekinteni a narratológiai alapvetéseket. Van, aki a szóbeli történetmondást az írásbelivel állítja szembe. Van, aki a leíró, tárgyi tudástól különíti el a mesék tenni, élni és meghalni tudását. Lássuk!

  1. A népi történetek segítenek meghatározni, hogy adott társadalomban mit tartanak képességnek, kompetenciának. Ez alapján lehetővé teszik, hogy a közösségben végbemenő vagy végbevihető teljesítményeket értékeljék.
  2. A történetmondás, a narratíva mint forma, teret enged a játéknak, a nyelvjátékok sokféleségének.
  3. A mesélés társadalmi kötelékeket alkot, mind a mesemondás, mind a mesélt minták alapján. A történetmondó és a hallgatóság, de még a mesekarakterek is beszédaktusokat hajtanak végre, melyek meghatározzák, hogy mit lehet mondani ahhoz, hogy meghallgassák. A közbeszólásoknak is van feltételrendszere. A mesemondás helyzetének tehát megvannak a pragmatikai szabályai, amelyek áthagyományozódnak. Ezek alkotják azután a társadalmi köteléket.
  4. „A narratíva ritmikus, ezáltal zenei jelleget ölt. A népmesék mondott formájára ez fokozottan igaz, hiszen a formulák, a rögzült kifejezések, a szövegszintű ismétlődések mindenképpen sajátos ritmust kölcsönöznek a szövegnek.”
  5. A tudományos elbeszélés formájához képest a mesemondás narratív formája már eleve szavatolt, érvényes (legitim), mivel a kultúra részét képezi. Azt beszéli el, amit egy közösségben meg lehet cselekedni. A tudományos diskurzus ezzel szemben csak közvetetten legitimál.

(Vö. Nagy Gabriella Ágnes: Magyar (nép)mese Lélektan - kultúra - értelmezés, Tempevölgy könyvek 26. 2018.)

 

további Kis meselexikon

A tömegpiac és a gyerekirodalom

Tudományos morzsák: hova tart a gyerekkönyvpiac a globalizáció tükrében?

Tovább
Nőírás

A feminizmus és az irodalomkritika találkozása.

Tovább
Kell a mesébe a gonosz?

Apával érdekesebbek a mesék? Miért kellenek a mesébe a gonoszok? Tudományos mesemorzsák a MeseCentrumon.

Tovább